"Ne azok miatt bánkódj, akik nem keresnek, inkább azokra figyelj és örülj nekik, akik keresnek- mert szeretnek. Tőlük szép az élet" LM 

Újabb emlékfoszlány- 

Nem romantikusnak, sokkal inkább szimplán vonzónak éltem meg a szabad kapcsolat lehetőségét, hiszen akkor még naivan hittem az idealizált képben, az önzetlenségben, a felelősségben, a szeretetben, a munkában. De te valami könnyűt, szabadot, tudást, időt akartál munka, megismerés és mindenféle egyéb áldozat nélkül megkapni. Elhiszem, hogy nem volt még ilyened. Ezzel a hozzáállással ez lehetetlen is. A legelején buktál el, mégpedig azzal a hittel, hogy lehet ezt úgy, hogy csak kapni akarsz, vagy ha mégis adnál, majd te eldöntöd mikor, miből, mennyit... független a másik vágyaitól.

Mikor lekezelően ( nem, dehogy, ez rád sosem volt jellemző ;)) közölted, hogy kérjek segítséget, ha nem értelek, még tettem egy kísérletet (nem, nem a családomban, inkább olyan emberekkel beszéltem, akik látták már Arany Bencét, sőt, beszéltek is veled)- sajnos. Ezeket kaptam:

Sok esetben a reális tényközlés a fogadó oldalon demagógnak tűnhet, ha nem rendelkezünk kellő önismerettel és a szótárunkból hiányzik a "bocsánat" és ennek szinonimái!

Ő ettől ostobaságból félt! Azt gondolta, hogy a te életedben minden téren az alfa szerep őt illeti! És ez arra is igaz, hogy nem adta volna át még a bizalmas barát szerepét sem!

Piti dolog, egy piti embertől!

... egy folyamatosan hazudozó ember igen szar példakép. Inkább legyen kevesebb ember körülöttem, de álnokság nélkül!

Képzeld, ha az életed szerves része és már mindent nehezebb visszaállítani! Én nem gondolkodom helyetted! Ha megosztod velem, akkor elmondom a véleményem, de a szabad döntés joga, mint ahogy annak ódiuma is a tiéd!

... jó csaj vagy, ez nem kétséges és nyilván szeretett volna megkapni! Aztán rájött, hogy nem vagy az az egyszerű picsa, akit megdugok heti kétszer és mellette élem az életem. Azt hiszem neki nem kapcsolat kellett, hanem egy ostoba szerető. Vagy rosszul gondolom?

Tudom, nem jó embereket kérdeztem meg. Ez nyilvánvaló. De mindegy is, szándékoltan nem, és nem hibáztatlak semmiért. Hálás vagyok, amiért ismét láthattam egy, az enyémtől jelentősen különböző világot.

Újabb tanításom pedig Spiritől: A szeretetnyelv nem közös addig, amíg mindkét fél nem azt beszéli ... az anyagi szeretet tele van itatva egy csomó dologgal, amitől nem tudják a valódit felismerni.... ez a legnagyobb akadály az Iker kapcsolatokban is ... Ha csak a szeretet nyelvén beszélnének, nem lenne semmi probléma az egyesüléssel.... - és amennyire én akartam tanulni a tied, neked sosem volt hasonló szándékod az enyémmel :) Valószínűleg egyébként módod sem akadt volna rá. 

Közben telt az idő és alkalmaztunk másfajta megismeréseket. Rájöttem, hogy miért nem bíztam sosem benned, hogy bizonyos szinten mitől voltál hiteltelen, egyébként mindig és ezzel együtt sajnos az is kiderült, hogy ez meg sem változtatható. Rájöttem, hogy a figyelemhez nem fér hozzá, hogy állandóan a szavamba vágsz, hogy ha gondom van- veled- akkor állandóan távolabb lépsz. Ez nem szeretet, hanem egyértelmű önzés és mint ilyen, egy felőled erőltetett, egyáltalán nem egyenrangú kapcsolat. 

Majd jön "A" pillanat újra-

Meglátom a képed- több képet is, de leginkább az egyetlent- amire te hívtad fel a figyelmem. Fogom a telefont és hallom a hangod. Elvisz az álomvilágomba. Már együtt vagyunk. Te és én mi leszünk újra. Itt nincsenek akadályok, minden úgy történik, ahogy lennie kell. Itt nincs feszültség, nincsenek válasz nélkül maradt kérdések, nincs visszautasított idő, külön szeretetnyelv, nincs legenda, sem sztorik ( minek?- úgyis igaztalannak bizonyulnának) nincs múlt és mégcsak jövő sem - csak a csend van, a tekinteted, és az enyém. Két lélek, amit a csend - a valódi csend - forraszt össze, és vannak még érzések, tapintások. És van AZ ölelés, AZ, ami csak a mienk. Nincsen viszont semmi akarat! Nézlek és te is csendben nézel, bár nem nevetsz hangosan, de belül látszik ugyanaz a tökéletes felszabadultság és- amiért mindig gyűlöltem a szemedbe nézni- valamifajta félelem. Azt hiszem, tudom a miértjét, de ezt sosem engedném át magamba. Erre mindvégig képtelen voltam. El is fordítom a fejem, megint- még itt is. A békében is. De így is érzem, hogy nézel, hogy boldog vagy velem- a pillanatban. Jó érzés. Ahogy jó érzés veled lenni - a legtöbbször. Felszabadító, egyedülálló, utánozhatatlan. Sosem volt evilági... 

... de máris jön a következő- kiragad az álomból, vissza a valóságba.

Ahogy ígértem, mindig a családom maradsz, ezt semmi nem változtathatja meg, még te sem. Még a külön sem. Még ha nem beszélünk, vagy nem tudunk egymásról sem. Nagyon ritkán ígérek és sosem felelőtlenül. Az utat, ha kell a "tőlem idegen gondolataim vannak" és "Nem tudom pontosan mi történik Velünk, köztünk! Nem tapasztaltam még ilyet soha!" ismered... egy ideig még biztosan nyitva marad a kapu ...